VidiShop molvidi.hu Alba Liga
2013. Augusztus 12. 09:30  -  Acsai N. Ferenc   -   Fotó: vidi.hu
EXKLUZÍV INTERJÚ
Gól úr - Exkluzív interjú Nikolics Nemanjával

Évek óta a Vidi meghatározó játékosa, 157 tétmeccset játszott piros-kékben és 83 gólt szerzett. Az idei szezonkezdetről, családjáról, gyerekkoráról, a szurkolókról és persze fehérvári kötődéséről beszélt csapatunk gólfelelőse.

Mielőtt jobban belemennénk abba, ki is valójában Nikolics Nemanja, muszáj megkérdeznem, indult már számodra ilyen jól egy szezon, hiszen három bajnokin öt gólt szereztél?

Nem, ha jól emlékszem, ennél jobban még nem indult számomra egy idény sem. Ennek ellenére úgy gondolom, nincs értelme túlzott jelentőséget tulajdonítani annak, hogy a szezon első fordulóiban, vagy mondjuk, a közepén indul meg részemről a gólgyártás. Természetesen, nagyon örülök, hogy ennyiszer sikerült betalálnom, de igazából csak a csapat eredményessége a fontos.

Kezdetek

És akkor most kanyarodjunk el egy kicsit a focitól. A vajdasági Zentán születtél, 1987 utolsó napján, szilveszterkor. Mekkora család várt, mivel foglalkoztak a szüleid?

Édesanyám, aki magyar, adminisztrációs munkát végzett, édesapám, aki szerb, egy nagyvállalatnál dolgozott. A testvérem pedig másfél éves volt, mikor születtem.

Otthon melyik nyelvet használtátok?

Inkább szerbül beszéltünk, de voltak barátaim, akikkel magyarul. Az általános iskolában és a gimnáziumban is volt magyar és szerb osztály is, tehát egyáltalán nem okozott gondot ez a helyzet. Arrafelé mindenkinek természetes, hogy attól függően, ki a partnere, két nyelven kommunikál.

A '90-es években nem számított a nyugalom szigetének Jugoszlávia. Az 1999-es NATO-bombázás idején már 12 éves voltál, de a korábbi, '91-'95 közötti polgárháborúról is lehetnek emlékeid.

Az utóbbira még nem igazán emlékszem, de a '99-es háborúra már teljesen tisztán. Azokat a hónapokat senkinek nem kívánom. Nem járhattunk iskolába sem, leginkább otthon ültünk és a tévét néztük, vártuk a híreket. Emlékszem, kétféle sziréna szólt, az egyik azt jelezte, hogy nyugalom van, a másik azt, hogy veszély. Amikor ez utóbbi indult be, mindenkinek el kellett hagynia az utcákat. Hála Istennek, az igazi veszély végül soha nem ért el odáig, ahol mi laktunk, ettől függetlenül, ilyenkor azért sokat gondolkodik az ember, még egy 12 éves gyerek is. Senkinek nem lett tehát baja a családból, de sokan, nagyon sokan nem voltak ilyen szerencsések. Szörnyű emlék az az időszak.

Milyen tanuló voltál?

Szinte végig 4-es körüli tanuló voltam. Néha szerettem suliba járni, néha - mondjuk mikor jó idő volt, és lehetett focizni - inkább nem. Nem tudom, mi lehetett volna belőlem, mert amióta az eszemet tudom, focista akartam lenni.

Édesapádtól kaptad el a "kórt"?

Pontosan. 6 évesen mentem le először a pályára és ott is ragadtam. Nem a legmagasabb szinten, de apukám is futballozott, és mikor edzőtábor mentek, sokszor elvihette a családot is, ez pedig csak tovább fokozta a helyzetemet, végleg beleszerettem ebbe a csodálatos játékba.

Van kedvenc csapatod, akinek a meccseit általában nézed?

A Barcelonát nagyon régóta figyelemmel követem, nem csak az utóbbi sikeres években. Ha kedvenc csapatot kell mondani, akkor őket mondanám. Szerbiában a Partizan Belgrádnak szurkoltam egyébként.

1997-ben volt egy Magyarország - Jugoszlávia mérkőzés, ami magyar szempontból borzasztóan sikerült. A félig magyar, félig szerb, 10 éves Nemanja a tévé előtt ülve nézte a meccset?

Így van, természetesen néztük, élénken él az emlékeimben mindkét mérkőzés. Magyar oldalról nézve valóban egy óriási pofon volt, de tudni kell, hogy egy egészen fantasztikus jugoszláv csapatról beszélünk. Címekben ez ugyan nem mutatkozott meg, de egyénileg minden poszton világsztárok voltak. 

"Felkészülés" a Vidire

Érettségi után elindultál Magyarországra szerencsét próbálni. Vagyis elindultatok, hiszen a testvéred is focizik, és együtt jöttetek.

Igen, és ez nagyon jó volt, mert nem kellett egyedül lennem. Előtte is sokat játszottunk együtt Zentán, aztán első magyarországi állomáshelyünkön, Barcson is, ahol nagyon szép évet töltöttem. Az év vége felé megsérültem, és a szerződésem is lejárt, végül nem maradtam, továbbigazoltam a Kaposvölgyéhez. A Kaposvölgye az NB II-ben vitézkedett és a Kaposvár fiókcsapatának számított. Mivel elég jól ment a játék, be is jelentkezett értem Prukner László, és 2008 márciusában bemutatkozhattam az NB I-ben.

Épp a Videoton FC ellen, ráadásul nem is akárhogyan...

Valóban, ilyen az élet, pont a Vidi ellen játszottam először, és az én gólommal nyertünk 1-0-ra. Utána is jól ment a játék, gyönyörű éveket töltöttem Somogyban. A Rákóczi a lehető legjobb közeg egy fiatal, névtelen játékosnak, nem véletlenül adtak a magyar focinak sok kitűnő labdarúgót. Hozzá kell tennem, a kaposvári sikerekhez nagyon kellett, hogy én előtte másfél évig az NB II-ben edződhettem, ahol rutint és önbizalmat szereztem.

Piros-kékben

2010 februárjában érkeztél Fehérvárra, gondolom, nem bántad meg a váltást.

Pályafutásom eddigi legjobb döntését hoztam, mikor Székesfehérvárra igazoltam. Olyan csapatban játszhatok, amelyik mindig az első helyért küzd minden sorozatban. Le a kalappal a vezetőség előtt, akik remek körülményeket biztosítanak, és nekünk tényleg csak a focira kell koncentrálnunk. Az elmúlt években európai szintű klubot építettek, és még tovább akarnak fejlődni, akárcsak én.

3 és fél éve tehát piros-kékben játszol, nálad régebben csak Tomas Tujvel tagja a Vidi-családnak a jelenlegi keretből. Milyennek látod az elmúlt időszakot?

Már az első évben bajnokok lehettünk volna, ha az utolsó fordulóban nem kapunk ki Győrben. Viszont a gólkirályi címet megnyertem, aztán a következő évben már a csapatnak is sikerült az elsőség. Az egész város nagyon várta már azt a pillanatot, örülök, hogy a részese lehettem. A tavalyi szezon csúcspontja nyilvánvalóan az Európa Liga sorozat volt. Lépésről lépésre haladtunk, nagy boldogságot akartunk szerezni a szurkolóknak, és sikerült. Olyan meccseket játszhattunk a Sóstói Stadionban, ami minden futballista álma. Meghallani az EL himnuszát, látni a tömött lelátókat fantasztikus érzés, és nem is hoztunk szégyent sem a klubra, sem az országra. Idén a nemzetközi porondon nem sikerültek a dolgaink, de a bajnokságnak már úgy mentünk neki, hogy újra a miénk kell, hogy legyen az aranyérem. Sokat beszélgettünk a podgoricai kudarc óta, és most azt látom, mindenki tudja a dolgát, jó a hangulat a csapatnál. Nagyon fontos, hogy egy sorozatot jól kezdj, ez most sikerült nekünk. Ha egyből az elején előnyt szerzel, nagyobb az önbizalmad, nem kell az eredmény után futnod, nem kell senkivel foglalkoznod, csak magadra kell koncentrálnod.

A mezszámodnak van külön története?

Nincs, amikor 2010 telén Fehérvárra igazoltam, egyszerűen ezt a számot kaptam, és az évek alatt hozzám nőtt. Mára viszont annyi szép emlék köt hozzá, hogy ha rajtam múlik, a Vidiben mindig a 17-est fogom hordani.

A klub egyik legnépszerűbb játékosa vagy évek óta, a Paks ellen 100. bajnokidat játszhatod a Vidiben. Hogy éled meg a szurkolók szeretetét?

Mindenkinek jól esik, ha megismerik, ha szeretik, ez egy jel, hogy jól csinálja a dolgát. De ahhoz, hogy én jól csináljam, az egész csapatnak jól kell teljesítenie, elválaszthatatlan a kettő. Persze, érzem, hogy szeretnek, és ez nagyon jó. Amikor felveszem a Vidi mezét és kifutok a pályára, ők is eszembe jutnak, bennem van, hogy nem szabad nekik csalódást okoznom, mert annyi jót kapok tőlük. Ezt pedig úgy tudom meghálálni, ha mindig a maximumot nyújtom és gólokat szerzek.

A pályán kívül

A feleségeddel mióta ismeritek egymást?

Kaposváron ismerkedtünk meg, és már 5 éve együtt vagyunk. Tavaly nyáron össze is házasodtunk, a kislányunk pedig 2011 novemberében született.

Hogy telnek a szabadnapjaid, amiből így szezon közben nem sok van?

Szezon közben, nyáron megpróbálunk vízpartra menni, strandolunk, vagy ha nincs annyira meleg, akkor elmegyünk az állatkertbe. Próbáljuk a kicsihez igazítani a programot, persze úgy, hogy nekünk is kikapcsolódást jelentsen egy kis időre.

Nyár elején, és persze, karácsony környékén, hosszabb pihenő van. Ezek az időszakok jelentenek feltöltődést?

Igen, idén júniusban például 10 napot Montenegróban töltöttünk hármasban, ami igazán remek volt, nagyon jól éreztük magunkat. A karácsonyi szünetben végigjárjuk a feleségem családját és az enyémet is, ami, tekintve, hogy Kaposvár és Zenta nincs túl közel, elég hosszú ideig tart. Minden évben, kiskorom óta megünnepeljük a magyar és a szerb karácsonyt is, ráadásul a születésnapom is akkor van, úgyhogy általában elég sűrű a program év végén és az új év elején. 

Fontos, hogy milyen a megjelenésed? Sokat adsz arra, hogy jól nézz ki?

Igen, szeretek szép dolgokat vásárolni, jó ruhákat hordani. Ilyen az egyéniségem, így érzem jól magam. Nem azt mondom, hogy ebben keresem a boldogságot, de azt sem tagadom, hogy fontos számomra a megjelenés.

Jellegzetes gólörömöd van, keresztet vetsz és a kezedet két helyen is megcsókolod. Mi ennek a története, és egy költői kérdés, vallásos vagy? 

Hiszek Istenben és abban, hogy ha az ember dolgozik és mindent megtesz az álmaiért, akkor az előbb-utóbb meg is valósul. Ezért is viselek egy keresztet a bal alkaromon, amit meg is csókolok a góljaim után. A bal felkaromon pedig a kislányom, Tijana neve van, aki szintén csókot kap, ha a hálóba találok. Minden gólt neki ajánlok, mióta megszületett. 

MOL Vidi FC - Minden jog fenntartva
A webhely cookie-k segítségével nyújtja a szolgáltatásokat, szabja személyre a hirdetéseket és elemzi a forgalmat. Emellett a felhasználási adatokhoz a Google is hozzáférhet. A webhely használatával elfogadja a cookie-k használatát. További részletek