VidiShop molvidi.hu Alba Liga
2013. Október 31. 17:32  -  Vidi.hu   -   Index   -   Fotó: vidi.hu
Ez a foci pocsolya, nem pezsgőfürdő - Garancsi István-interjú az Indexen

Klubunk tulajdonosa majdnem pont egy éve adott hosszabb, a magyar labdarúgást számos kritikával illető interjút a hírportálnak, most újra megszólalt és elmondta véleményét a futball helyzetéről.

Az alábbiakban az index.hu-n október 31-én megjelent interjút változtatások nélkül közöljük.

 

Az amszterdami megalázó 1-8 után két választása van a magyar futballnak. Marad minden a régiben, vagy alapjaiban forgatják fel. Garancsi István, a magyar bajnokságot vezető Videoton tulajdonosa az utóbbit szeretné, ezért tovább gerjeszti a vitát. Szerinte a Huszti-levél óta csak a széthúzás lett nagyobb, de hogy mi jöhet, arról interjúnkban beszél.

Közel vagyunk ismét ahhoz, hogy külföldi kapitánya legyen a magyar futballválogatottnak. Amikor Lothar Matthäus  2003 végén  megérkezett, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) mögé bújt, utána  már nem is egy, hanem két holland edző (Koeman, van Buuren) érkezett, akkor meg mögéjük bújt mindenki.

Most meg mindenki az elnök, Csányi Sándor mögé bújik be (vágott közbe). A kritikákkal mindenki közvetlenül őt veszi célba. Őt találják meg mindennel, mintha az ő szerepvállalása okozta volna a súlyos vereséget, mintha például ő nevelte volna ki a játékosokat, ő készítette volna fel a válogatottat. A főtitkár felelősségéről nem hallottam, a szakmai ügyeket intéző alelnök sem elemzett, és ami a leginkább érthetetlen, a sportigazgató, Nyilasi Tibor sem vont le nyilvánosan semmilyen következtetést, azon kívül, hogy Szalainak inkább a pályán kellett volna teljesítenie, és nem a száját kinyitnia. És hol vannak egy ilyen sorsfordító helyzetben az MLSZ elnökségének tagjai? Az a grémium, amelyik a legtöbb döntést hivatott meghozni és az irányvonalat meghatározni. Közülük senki meg nem szólalt. A legfájóbb az, hogy nem mondott véleményt, nem vont le következtetést az NB I-es klubok által delegált Tarsoly Csaba sem.

Mit várt tőlük?

Nem az unalomig ismert lózungokat, hanem hogy konkrétan miben látják a kudarc okait. Kíváncsi vagyok, hogy ülnek mostantól a stúdióba a nézők elé azok a kommentátorok és szakértők, akik ugyancsak azt hajtogatták: reális esélyünk van a továbbjutásra, meg a hollandok legyőzésére. Akkor a válogatottal együtt most ők is leszerepeltek, nem? A magyar fociban valakiknek fel kell vállalniuk azt, hogy elmondják, szerintük mit kell mostantól másként csinálni, hol veszítik például el az utat azok a magyar tehetségek, akik szerintük ott vannak az utánpótláscsapatokban. Egyáltalán, mit értünk mi tehetség alatt, és mit a spanyolok, az izlandiak, a németek vagy bárki más? Lehet, hogy nem ugyanarról beszélünk? A korábban a Puskás-Suzuki Kupán kiemelkedő teljesítményt nyújtó Álvaro Morata már a Real Madridban, C. Ronaldo mellett rugdossa a gólokat. Bobál Gergely Morata rekordját megdöntve lett gólkirály a tornán, most az NB III-ban játszik. De ami a legfontosabb, a magyar futball nem fog előremenni, ha örökösen csak a konfrontáció elkerülésére törekszünk. Még nem hallottam olyat, hogy az elmúlt öt évben két magyar edző keményen, érvekkel felvértezett szakmai vitát folytatott volna. A külföldi szakembereket persze minden lehetséges alkalommal kórusban szapulják, míg ugyanolyan szituációban egy másik magyar edzőnek csak türelmet és nyugodt körülményeket kérnek.

Észre kellene venni, hogy a nyugalom is okozhat károkat. Csányi Sándor az egyenes beszédet hiányolta a labdarúgásból. Engem a cinkos hallgatás is bosszant. Mindketten az üzleti világból jövünk, és egyszerűen nem ehhez vagyunk szokva. Az elmúlt öt évben a klub és én azért voltunk sokszor ellenszenvesek, mert ütközni mertem, ha az érdekeimet kellett védeni, akár az MLSZ-szel szemben is. Máshol sem hátráltam meg – nem olyan jellem vagyok. Ha nincs végre egy, a részleteket, összefüggéseket őszintén feltáró elemzés, akkor maradunk ebben a langyos pocsolyában, és mindenki sárral fröcsköl be minket, aki eltrappol mellettünk. Aztán a mosakodásra megy el az energiánk. Így nem lehet fejlődni. Ahhoz előbb ki kell mászni a pocsolyából. És főleg nem azt kommunikálni róla, hogy pezsgőfürdő. Ez a történelmi vereség egyben egy igazi történelmi esély is, amelyet nagyon meg kellene ragadni. Ehhez viszont nem fogadhatunk el olyan értékeléseket, amilyet például a szövetségi kapitány mondott, ráadásul a szövetség honlapján.

Felbosszantotta az előrelépés mantrája?

Ezt az értékelést én biztosan nem fogadom el sem szurkolóként, sem az MLSZ egyik tagszervezetének tulajdonosaként, hiszen gyakorlatilag felmenti magát minden felelősség alól. Tudom, az MLSZ elnöksége elfogadta, de ha megint csak végigasszisztáljuk az ilyen mentegetőzéseket, akkor a magyar foci lassan végérvényesen eltűnik.

Történelmi esélyről beszélt. Kezdjük el az alapoktól külföldiekkel, mint a tízes években? A sokszor bűvösen és mágikusan elhangzó tao-pénz (a sportra fordítható társasági adóforintok) akár szolgálhatná ezt is, nincs előírva, hogy mindenképp a magyarokhoz menjen vissza.

Ne szaladjunk ennyire előre. A magyar labdarúgás óriási szerencséje, hogy 2010-ben Csányi Sándor elvállalta a küldetést, hogy jobbá, szervezettebbé tegye a futballt Magyarországon. Nagyon hosszú ideje vagyunk jó kapcsolatban egymással, mégis rengeteg vitám volt vele ezen a téren. Előfordult, hogy nem is beszéltünk heteken át, mert megsértődött. Elég a Sousa-afférra vagy arra gondolni, hogy a válogatott játékosok prioritást élvezzenek-e a klubnál a csapatba kerülésért folytatott versengésben. Aztán tisztáztuk a dolgokat. Én látom azt, hogy mekkora lobbitevékenységet vállal a futball érdekében, hogy próbál mozdítani a hatalmas tehetetlenségi tömeggel bíró rendszeren, hogy próbál érvényt szerezni a leírt szabályoknak, igyekszik mindenkivel betartatni azokat. Csak az apparátusa sajnos még messze nem tudott minden tekintetben felnőni mellé, és a válogatott eredményeiben sem mutatkozik meg az ügy iránti megszállottsága. Messze nem. Gondoljunk csak bele, ami csak rajta múlott, sportdiplomáciában gyorsan feltette az országot a foci világtérképére. Úgy, hogy a válogatott teljesítménye ehhez még egyáltalán nem szolgáltatott megfelelő alapot. Ugyanakkor Csányi Sándornak most óriási felelőssége lesz abban, hogy a gazdasági helyzet rendezése után sikerül-e szakmailag is új alapokra helyezni a szövetség munkáját.

     
 

Most is ütközik az MLSZ-szel

Az Újpest FC elleni bajnoki mérkőzés előtt leültek a klub egyik szurkolói csoportjának vezetőivel, és a visszajelzéseik alapján sokkal árnyaltabb képet kapott a névre szóló jegyértékesítéssel kapcsolatos kételyekről. Nem az adatok megadása váltotta ki a legnagyobb ellenállást, hanem az a procedúra, amely jelentősen megnehezíti a szurkolók mérkőzésre történő bejutását. 

„Ez így nem korrekt eljárás. Az is gondot okozott, hogy az előírások alapján a nem kiemelt kockázatú meccseken egyébként jól működő promóciónkat, miszerint az iskolákból csoportosan érkező gyerekeket ingyenesen beengedjük, ezen a meccsen csak részben tudtuk megoldani, mert a szükséges adatok begyűjtése a gyerekektől nagyon komoly szervezést igényelne az iskolák részéről, amit nem minden esetben tudnak vállalni. Értem, hogy mi a célja a törvénynek, és maximálisan támogatom is a stadionon belüli rendbontások megakadályozását, de a gyakorlati kivitelezésen sokat kell még finomítani, mert a jelenlegi formában nem életszerű, nem túl nézőcsalogató megoldás. Mindenképpen jelezni fogom az MLSZ-nek az észrevételeinket, és szeretném elérni, hogy minden érintett számára elfogadható kompromisszumra jussunk.”

 
     

Még mindig sok olyan ember van az apparátusában, akik nem viszik előrébb a labdarúgást, csak benne ragadtak az elmúlt évtizedekben. Klubtulajdonosként úgy látom, az MLSZ még messze nem nyújt annyi szolgáltatást, amennyit kellene. A szövetség honlapján lévő adatszolgáltatással kapcsolatban is van hiányérzetem. A különböző bizottságok döntései sokszor ellentmondásosak, nem nyújtanak valódi iránymutatást. Ebben nem sikerült előbbre lépni az elmúlt három évben. Hatóságilag viszont már erősen működik! Az elnöknek most itt a lehetőség a kezében, hogy olyan változtatásokat hozzon az apparátusban, amelyeknek köszönhetően a szakmai munka és a szolgáltatások színvonala is emelkedne.

A Videoton FC külföldi stábbal jutott el az Európa-ligába. Beszélgettek arról, hogy a  válogatott esetében is ez lenne-e a helyes út?

Milyen érdekes, hogy amíg Paulo Sousa itt volt, addig ahol csak érték, támadták. Senkinek nem tetszett, amit csinált. Most meg hirtelen mennyien akarják őt kapitánynak! Akkor nem volt jó, mert a keretét, a lehetőségeit felmérve azt mondták, célfutballt játszatott? Akkor is kérdeztem: létezik még a célfutballon kívül másmilyen? Most, hogy a Maccabi Tel-Aviv idegenben verte a francia Bordeaux-t, ráadásként még fordítottak is a második félidőben, most kezdünk ráébredni arra, hogy tud ő támadni is, hogy esetleg egy komplex gondolkodású edző, és vannak válaszai a különböző meccshelyzetekre. Azt mondták, semmi újat nem hozott. Lehet, hogy el kellene gondolkodni azon, hogy szakértőink egyáltalán meg tudják-e állapítani, mi az, ami új. Sousa már a nemzetközi szintre kilépve sem égett meg a Vidivel, hanem európai szinten elismerést szerzett. Egy pillanatig sem éreztük azt az Európa-liga csoportkörben, hogy alárendelt szerepet játszó futballnemzet vagyunk. Eközben a válogatottunk két év alatt játszott négy tétmérkőzést a hollandokkal, és ezen a négy meccsen 21 gólt kaptunk. Persze megint a kapitánykérdés kezelésétől várjuk a megoldást. Nem tudom megmondani, hogy Sousa jó kapitány lenne-e. Nem próbáltuk még ki ebben a szerepben, nem tudjuk, milyen rendszert alkalmazna, azt sem tudjuk, Bölöni László milyen szakembereket hozna magával. Nem tudjuk, kinek lenne jobb a stábja, hogy lenne-e befolyásuk az egész magyar focira, vagy csak a válogatott irányítására korlátozódna a feladatuk, és még ezeregy kérdésre kellene választ kapnunk ezzel kapcsolatban is a megfelelő döntéshozatalhoz. Mert egy jó szakember leszerződtetése már nem elég. Egy kizárólag a nagyválogatottat irányító edzőben gondolkodni szerintem egyértelműen zsákutca.

Nagyobb szakmai mozgásteret kellene biztosítani egy külföldön megfelelő tapasztalatokat szerzett szakembernek, ami természetesen sokkal nagyobb felelősséggel is jár. De egy ilyen erőskezű átalakításnak néhány éven belül meglehetne az eredménye. Persze emellett elengedhetetlen, hogy a kluboknál is emelkedjen a szakmai munka színvonala. Amíg ez nem történik meg, addig a válogatottnál sincs reális esély arra, hogy kiemelkedő eredményt érjünk el. Nem egy-egy kifutott, csodaszámba menő sikerben kellene reménykednünk, hanem stabil szakmai alapokra helyezni az egész magyar labdarúgást. A mostani semmit nincs értelme konzerválni.

Csányi Sándor már kikérte a véleményét, melyik lenne a helyesebb út, melyiken haladjunk? 

Ha kikéri a véleményem, biztosan elmondom, milyen tapasztalatokat szereztünk a portugálok beépítésével. Egyértelműen gyarapodtunk általuk. Elmondom, hogyan gondolkodtak a futballról, mit valósítottak meg, és mit nem. Az MLSZ-nek ugyanakkor, ahogy már említettem, számos más feladatot is meg kell oldania, amelyek előbbre valók, mint a kapitánykérdés.

Ahogy pillanatnyilag talán mégis ez a legidőszerűbb kérdés. Ön partner lenne abban,  hogy a felcsúti akadémiára külföldiek érkezzenek?

Az elkötelezettségem ez ügyben könnyen kimutatható: a harmadosztályú csapatunknál is portugál edző dolgozik. Ott is szeretnénk hasznosítani a tudásukat, mert tanulni nem szégyen. A Vidi irányítása mellett az akadémia szakmai felügyelete is José Gomes feladatai közé tartozik. Paulo Sousa is megkapta a megbízást, megvoltak a tervei, de már kevés ideje maradt a megvalósításukra. Az biztos, hogy nem tetszett neki a versenyhelyzet hiányából adódó kényelmesség sem a játékosoknál, sem az edzőknél. De az akadémiát nem én üzemeltetem.

Akkor helyesebb a kérdést feltenni úgy, partner lenne-e abban, hogy anyagi támogatást  nyújtson, edzőket fizessen meg, hogy a külföldi szakértelem oda is megérkezzen?

Elsősorban üzletember vagyok. Ha milliókat bukom a felnőtt csapatnál, magamat okolom, mert nem hoztam megfelelő döntést. Egy tehetség gondozása és kiérlelése sokkal összetettebb és hosszabb folyamat. Már nyolcévesen kezdődik. Ki tudja, kire bízzák rá a gyerekeket akkor, aki később, 14 évesen az akadémián folytatja? Ezt a kérdést szakembereknek kell körüljárni. Pont ezért szerződtem a Puskás Akadémiával, hiszen azt a terhet, amellyel az utánpótlásképzés, a kinevelés jár, nem akartam felvállalni, nem is értek hozzá. Mi alapján jelentsem ki, hogy kell-e Felcsútra külföldi edző, vagy sem?

A meglévő eredménytelenség alapján. Az ott lévő magyar edzők pedig előbb-utóbb beállnak a sorba, szolgaian átveszik a sikeres modellt, különben nem lesz állásuk. Hosszú távon csak jól járna, ha az akadémiáról kellene erősíteni, nem? 

Az akadémia kitermelte Gyurcsót, Szolnokit, Kleinheislert és Zsótért a Vidihez. Ők egyébként mindannyian a Puskás-Suzuki Kupán is felhívták magukra a figyelmet, Gyurcsó a döntőben a RealMadridnak is gólt lőtt. Szóval ez nem kevés. Nem tudom, hogy lehetett volna-e több játékost kinevelni ennyi idő alatt. Az alapján tudunk értékelni, hogy ők élvonalbeliek lettek, minden mást el kell hinnünk. Az üzleti szférában szinte senki sem mondhatja el magáról, hogy ért az utánpótlás-neveléshez. A kiválasztás egyébként is egy pokoli nehéz dolog. Az eredményről persze lehet véleményünk: van is. A megoldást ettől még nem tudom, és egyedül kevés is vagyok hozzá. Ehhez inkább olyan jellegű átvilágításokra van szükség, mint amilyet most egy nemzetközi szinten elismert belga cég fog végezni az utánpótlásban. Csak azt nem tudom, mindez miért nem történt meg évekkel korábban. Mint ahogy azt sem, hogy a felnőtt válogatott nagy bukásának árnyékában miért maradt el az utánpótlás-válogatottak szintén fájó vereségeinek kielemzése.

Melyik külföldi klub fogja elvinni Gyurcsót, Szolnokit vagy Kleinheislert? Ha ön üzleti oldalról közelít, akkor beláthatta, még az Európa-ligás Vidiből sem vittek el magyar játékost, kizárólag légiósokat.

Ez így van sajnos. A téli szezonban magyar játékost nem sikerült eladni. A mostani kudarcok után még nehezebb lesz. De elég csak az NB I gólkirályának nyári kálváriájára gondolni. Korábban is alig jött ajánlat Magyarországon játszó játékosért. Ilyen a piac, jelenleg ennyi a focink értéke. Mivel most az Európa-liga első fordulójából kiestünk, csak a válogatottból van esély az értékesítésre. A kiesés nekünk ugyanolyan sokk volt, mint az amszterdami 1-8. A piac iszonyú bizalmatlan a magyar játékosokkal szemben. Ebben természetesen hibás a neveltetés és a képzés. De az elveszett időt nem lehet pénzért megvásárolni. A futballkultúra megszakadt, korosztályok hiányoznak a pályáról. És ugyanígy korosztályok hiányoznak a lelátókról is. A szurkolók, vagyis a fogyasztók is eltűntek, pontosabban átpártoltak a kézilabdához, a vízilabdához, a jégkoronghoz, ahol sikerélményeket élhettek át. Mi most próbálunk mindent megtenni annak érdekében, hogy visszacsábítsuk őket. Ebben benne van a kulturált stadion, a lelátói biztonság, a látványos körítés, a kiegészítő programok, de leginkább a jó teljesítmény a pályán. Ezért is viselt meg nagyon a podgoricai kiesés.

A podgoricai mérkőzés után mintha a Vidinél sem lett volna túl sok nyilvános elemzés. Egy nyilatkozatban azt mondta, következményei lesznek. De ennél többet azóta sem hallottunk a döntésekről. Mik lettek a következmények? Az mondta, lépni fog.

Léptünk. Ha jól láttam, a hétvégi botlás ellenére három ponttal vezetjük a bajnokságot. Nekünk a legjobb a gólkülönbségünk, mi kaptuk a legkevesebb gólt. Valamit csak csináltunk, nem? A vállalat belügyének tekintett döntésekbe viszont hadd ne menjek bele. Az átalakult premizálási rendszer részleteit sem szeretném ismertetni. Személyi felelősök is lettek, elég csak megnézni, ki kerül be a csapatba, és ki került ki onnan. A csapat életébe nem szólhatok bele, annak nagyon rossz íze lenne, a szakmai stáb ettől még teszi a dolgát, és nyilván körön kívül vannak azok, akik gyengébben teljesítettek. Emellett teljesen újragondoltuk, átalakítottuk az egész éves felkészülési tervet, amelyben a bajnokság végi nyári felkészülés is benne van. Igyekeztünk levonni az összes keserű tanulságot az idén nyáron történtekből. Egyébként nagy különbség van egy olyan magánvállalkozás, mint a Videoton FC és a MLSZ között.

Kizárólag magunknak, szponzorainknak és szurkolóinknak tartozunk elszámolással. Ezt meg is tesszük. A klub Facebook-oldalán, nyilvános chaten például engem és José Gomest is szabadon kérdezhették a szurkolóink bármilyen témában. Az MLSZ helyzete azonban egészen más – közhasznú, a sportágat irányító szervezetként az egész magyar labdarúgásért vállal felelősséget, tartozik tájékoztatási kötelezettséggel az egész társadalom felé.

A három évvel ezelőtti Huszti-levél óta a magyar futball egészét tekintve milyen változást látott?

Klubszinten nyilvánvalóan nagyobb lett a széthúzás. Összefogás semmilyen szinten nincs, mi harcolunk az érdekeinkért, az összes többi klub csendben maradt. Elvannak magukkal. A kis világukat nem rengeti meg Huszti vagy Szalai, akik ugyan a saját szerepüket elfogultan látják, de sok szempontból igazat is beszélnek. Klubcsapatnál tudom, hogy a fizetésért tudok követelni, ezzel zsarolhatom a játékosokat, a válogatottnál azonban más eszközökre van szükség. Biztos, hogy elutaztam volna Husztihoz, és megnézem egy edzésen, utána pedig beszélgetek vele. De évekig játszani a sértődöttet? Visszatérve a klubokhoz: nincs igény a jó gyakorlat átvételére, nincs igazi információáramlás, inkább csak irigykedés, ha az egyik tesz valamit. Így pedig komoly az esély, hogy szakmailag sokszor félreértelmezünk folyamatokat, ahogy a szakközgazdászok is, akik rendre rossz következtetéseket vonnak le. A sportmédiában előszeretettel megszólaltatott Muszbek Mihály leegyszerűsített butaságairól nem is beszélve. Én is közgazdász vagyok.

     
 

40 másodperc alatt lerombolták, 20 évig építették 

Garancsi István Dénes Ferenccel, a korábbi államtitkár-helyettessel is gyakran szokott vitázni. Dénessel azonos állásponton vannak: stadionokat az államnak kell építenie, bár Dénes szerint a tömegsportnak is jól kellene járnia. Tökéletesen egyetértenek abban, hogy a magyar futballba most kell befektetni, mert a politika megfelelő környezetet teremt. Dénes ugyanakkor amondó, hogy működési támogatást nem szabad az élvonalbeli kluboknak kapniuk az államtól, míg Garancsi tágítaná a korlátokat.

Dénes szerint az a minimum, ami persze tiszteletre méltó, hogy a Videoton FC köztartozás nélkül felállt a startvonalra. Garancsi szerint semmit nem kapott a magyar futball az elmúlt 20 évben, míg Dénes úgy látja: sokat kapott, például a köztartozások elengedését, igaz az a legrosszabb megoldás volt, mert rossz magatartásformákat ösztönzött. A Budapesti Corvinus Egyetem tanára azt  szokta mondani, hogy a Margit híd felrobbantása a háborúban negyven másodpercig tartott, az újjáépítése 20 évig. A példa a futballra is illik. Ebben is egyetértenek.

 
     

A mérlegelemzés ugyan nem erősségem, de azt látom, hogy ezeknél a nagy felhajtással bejelentett tanulmányoknál egy közgazdász egyetemista is hitelesebb, szakszerűbb elemzést tudna készíteni a magyar klubok mérlegéről, ha beleásná magát a kérdésbe. Az MLSZ apparátusa pedig egy ilyen félrevezető gazdasági vonatkozású fércmű közzététele után mélyen hallgat, nem védi meg a klubokat, és nem tesz semmit annak érdekében, hogy mindenki tisztábban láthassa a helyzetet. Az átláthatóság érdekében én azt is el tudom képzelni, hogy egy-egy átigazolási időszak lezárultával az első osztályú klubok közzétennék, hány játékost, milyen bruttó értékben értékesítettek. Egy ilyen összevont szám közlésével nem sértenének semmilyen adatkezelésre vonatkozó előírást, viszont ez is segíthetne a tisztánlátásban, a labdarúgásunk értékének és a klubok gazdálkodásának valós felmérésében.

A Videoton FC a jelentős magyar adófizető cégek közé tartozik. Minket mégis gyakran bírálnak, míg például az MTK Budapest és a Budapest Honvéd gazdálkodását pajzsra emeli Muszbek úr (természetesen ezzel véletlenül sem a két klubot akarom megsérteni). Arról viszont szót sem ejt, hogy a Vidi eközben 700 millió forint adót fizetett be az állami költségvetésbe és az önkormányzat felé 2012-ben. A taóból nincs bevételünk, az MLSZ-től 201 milliót kaptunk tévés jogdíjként, az önkormányzattól 110 milliót. Kinek is jó egy, a megfelelő licenccel rendelkező sportvállalkozás? Az államnak biztosan. Nettó áfabefizetők vagyunk, bevételeink áfásak, kiadásaink nagy része bér, így tavaly 194 millió forint áfát fizettünk be, 279 millió forint bérhez kapcsolódó munkáltatói adót, 176 millió forint bérhez kapcsolódóan munkavállalóktól levont adót, 15 millió forintot egyéb adók formájában, és 38 millió forint helyi iparűzési adót. Tavaly a jegybevételünk csaknem 140 millió forint volt. Ezeket a számokat is érdemes lenne elemezni, mint ahogy azt is, hogy tavaly játékoseladásból csaknem 400 millió forint bevételünk volt. Azt is érdemes lenne értékelni, hogy a szigorú klublicencszabályzat miatt a veszteséget nem lehet játékosok felértékelésével megoldani, hanem azt adózott pénzből kell rendezni.

Figyelembe vehetnék azt is, hogy az elvileg ingyen igazolható játékosok árát csak bérként tudjuk kifizetni, hiszen önmagát adja el, azaz aláírási pénzt kér, aminek aztán szintén megvannak a járulékai, például nem tudunk rá értékcsökkenést elszámolni, és még sorolhatnám azokat a témákat, amelyekről érdemes lenne véleményt cserélni. Sajnos az MLSZ az érdekérvényesítésben nem áll a helyzet magaslatán. Licenckiadó szervezetként viszont az állam egyik leghatékonyabb adóbehajtója. Egy licenccel rendelkező sportvállalkozásnak ugyanis nem lehet adótartozása. Kicsit hasonló a helyzet, mint a Mol esetében, amely szintén adóbehajtó, hiszen a benzinkutaknál automatikusan beszedi a jövedéki adót. Aki nem érti meg, hogy most kell befektetni a futballba, az a történelmi esélyt sem érti. És azt sem, hogy az állam a legutolsó pillanatban szállt be a fociba, mert az állam nélkül ez nem megy. Annyit tud tenni, hogy mint minden országban, megadja a kezdőlökést. Ha az állam nem szállt volna be a stadionépítésbe, semmi esélyünk nem lenne még a mi életünkben utolérni Európa több részét. 

Biztos ez?

Amikor az állam megmozgatta a Bozsik-programmal a gyerekeket 2000 táján – ez csakis állami feladat lehet –, és megfelelő volt a versenyeztetés, akkor a magyar edzők is felmutattak valamit: lett is vb-bronz. Egy korosztály jó képzés kapott. A következő kormány aztán nem tartotta fontosnak a folytonosságot. Attól amúgy, mert valami külföldi, még nem biztos, hogy jó, a magyar pedig nem szükségszerűen rossz. Csak beszélni kellene, név szerinti, jól beazonosítható felelősöket keresni.

Sokszor összevesztem Mezey Gyurival. Nálam többször talán senki sem vitázott vele. Mindenért azonban nem ő a felelős, még a teljes edzőképzést sem lehet a nyakába varrni, amit nagyon sokan kizárólag az ő személyével azonosítanak. Pedig látom, hogy csalunk például a kapusedző-licencnél, még mi, a Vidinél is. Eddig nem volt ilyen irányú képzés, míg az MLSZ máris megköveteli, hogy csak végzettséggel rendelkező kapusedző ülhet a kispadon. Nemcsak mi csalunk, mások is, csak nem beszélnek, inkább cinkosok. De a probléma gyökere a lényeg, hogy konkrétan ki miatt alakulhatott ez így? Nevek kellenének, hogy mi, ki miatt rossz. Meg kellene vizsgálni, hol vannak alkalmatlan emberek a rendszerben, és akkor máris egyszerűbb lenne eldönteni, hol kellene változtatni. Mert ezzel a megalkuvó magatartással hosszú távon a saját létünket ássuk alá.

     
  Kattintson ide és olvassa el Garancsi István tavaly szeptemberben, ugyancsak az Indexnek adott interjúját!  
     
CÍMKÉK
Interjú Garancsi István index.hu
Hírek
MOL Vidi FC - Minden jog fenntartva
A webhely cookie-k segítségével nyújtja a szolgáltatásokat, szabja személyre a hirdetéseket és elemzi a forgalmat. Emellett a felhasználási adatokhoz a Google is hozzáférhet. A webhely használatával elfogadja a cookie-k használatát. További részletek